- A taxi története az autó előtt lovas kocsikkal Itáliában kezdődött.
- Romániában 1953–54-től motorizált taxi; 1989 után rugalmasabb lett.
- New Yorkban 1912-ben megjelent az első sárga taxi; tarifa 50 cent/mérföld.
- John Hertz tanulmányozta a színt; a sárga a legláthatóbb.
A taxik a modern városi élet szerves részét képezik, és minden nagyvárosban jelen vannak. Ezek a járművek azonnali mobilitást biztosítanak, amikor gyorsan szükség van arra, hogy egyik pontról a másikra jussunk személyes autónk nélkül. Ugyanakkor kevesen ismerik ennek a közlekedési eszköznek a lenyűgöző történetét, amely évszázadokon át fejlődött.
A taxi története jóval az autó megjelenése előtt kezdődik, és több évszázadon átível, befolyásolva a városi közlekedés fejlődését és meghatározva a nagyvárosok utcáinak arculatát.
A taxi definíciója és eredete
Az etimológiai szempontból mind a taxi, mind a taxióra kifejezés a román szótárakban megtalálható, ezek a francia nyelvből származnak. A taxi kifejezés az XX. század elején vált el egy külön szóként, és a taxióra, azaz a jármű kilométer-számlálóját mérő készülék rövidítése volt.
Az első taxi a történelemben
Jude Stewart, a ‘ROY G. BIV’ című könyv szerzője szerint a világ első taxija Itáliában jelent meg. A történet Francesco Tasso (1459-1517) kezdetén áll, aki az európai posta szolgáltatásának egyik alapítója volt.
Az akkori időben nem léteztek autók, de sárga színű lovaskocsik közlekedtek, hogy politikai nézetkülönbségek elkerülése végett a közlekedés legyen. Az osztrák császár Tasso-t az ‘Torre e Tasso’ vagy ‘Thurn und Taxis’ címmel tüntette ki. Így született a taxi elnevezés, amely a mai napig megőrződött.
Ezek a lovaskocsik lényegében az első szervezett fizetős közlekedési rendszer voltak, megalapozva a modern taxi koncepcióját.
Románia taxi szolgáltatásának fejlődése
Országunkban a motorizált taxi-szolgáltatás az 1953-1954-es években jött létre. Ez az időszak a hagyományos szekérközlekedésről a motoros járművekre való átmenetet jelzi.
A román taxi-rendszer fokozatosan fejlődött, alkalmazkodva az ország gazdasági és társadalmi realitásaihoz, a kommunista időszakban szigorúan szabályozott szolgáltatástól egy rugalmasabb rendszer felé a 1989-es események utáni időszakban.
Miért általában sárga a taxi?
New York sárga taxi forradalma
Az első sárga színű jármű, amely taxi üzemmódban közlekedett, New Yorkban jelent meg 1912-ben. Az utasok a taxi szolgáltatást igénybe véve 50 centet fizettek mérföldenként; az üzlet rendkívül jövedelmező volt, jelentős nyereséget hozva.
Ez a távolság alapján számított tarifa nagy jelentőséget jelentett a városi közlekedésben, átláthatóságot és kiszámíthatóságot adva az utazási költségekben.
John Hertz és a szín tudományos vizsgálata
Idővel a Chicago-i Yellow Cab céget John Hertz alapította, aki több sárga taxi beindítását segítette. John Hertz (1879-1961) egy tudományos tanulmányt rendelt meg a taxi színének kiválasztására vonatkozóan.
A tanulmány célja annak meghatározása volt, hogy melyik szín a leginkább látható távból, különböző fény- és időjárási körülmények között. Az eredmények kimutatták, hogy a sárga a legjobb láthatóságot nyújtja a városi forgalomban, és a legkönnyebben azonosítható a sűrű közlekedésben.
Ez volt a pillanat, amikor végleges döntést hoztak a sárga mellett. John Hertz tulajdonában lévő járműveket ettől a pillanattól sárgára festették, és a cég időre kizárólagosságot szerzett erre a színre.
A piac bővülése és liberalizációja
Később, 1925-ben John Hertz úgy döntött, hogy eladja a vállalat részvénycsomagját. Ekkor a Yellow Cab járműparkjában 2 700 taxi dolgozott nagyvárosokban, mint New York, Philadelphia, Kansas és Chicago.
A vállalat eladása után az USA bíróságai engedélyezték, hogy más taxi cégek is a járműveiket sárgára fessék, így liberalizálva a piacot és megszüntetve ennek a színnek a monopolizálását.
Brit kivétel: londoni fekete taxi
Sok országban a taxik általában sárga színűek – USA, Németország, India, Indonézia, Oroszország, Svédország, Magyarország, Tajvan, Thaiföld, Uruguay. Ez a szín egységesség szinte univerzálissá vált azért, mert hatékonyan segíti a járművek gyors azonosítását.
Londoni hagyomány
Az egyik figyelemre méltó kivétel Anglia, különösen London, ahol a taxiok fekete színűek, egy hagyomány, amely Franciaországban (Párizs) is fennmaradt.
Az első londoni taxi-park Austin FX3 típusú autókból állt, a 1948-as év utáni modellekből. Ezek gyárilag fekete színben érkeztek, és a döntéshozók nem akarták módosítani az autók megjelenését, mivel úgy vélték, a fekete elegánsabb és profi benyomást kelt.
Londoni black cab-ok technikai jellemzői
- Kis fordulási sugar: Könnyű manőverezés a londoni keskeny utcákon
- Nagy belső tér az utasok számára: Ideértve a mozgássérültek szállítását
- Kivételes tartósság: A mindennapi városi használatra tervezve
- Kiváló láthatóság: mind a sofőr, mind az ügyfelek azonosításához
Ezek a műszaki jellemzők az Austin FX3 és utódai ikonikus részévé tették a londoni városi tájat, akárcsak a New York-i sárga taxik.
Kulturális és gazdasági hatás
A taxik túlnyúlnak a puszta közlekedési funkción; kulturális szimbólumokká váltak a nagyvárosok számára. A New York-i sárga taxi, a londoni fekete taxi vagy a párizsi híres taxi-ik a városi identitás meghatározó elemei lettek.
Gazdasági szempontból a taxiipar világszerte milliók számára teremtett munkahelyet, és jelentősen hozzájárult a városi mobilitáshoz, rugalmas alternatívát kínálva a tömegközlekedéshez képest.
Ma, a digitalizáció és a mobilalkalmazások korában a hagyományos taxi koncepció folyamatosan fejlődik, de Francesco Tasso által a XV. században lefektetett alapelvek és John Hertz által finomított kezdetek továbbra is alapját képezik ennek a létfontosságú szolgáltatásnak a modern városi életben.