- Romániában az üzemanyagárak 2022-ben jelentősen emelkedtek; stabilizáció jövőre várható.
- PSD javasolta a plafonozást, de nem kapott kormányzati támogatást.
- A kormány 0,50 lej/L kompenzációt vezet be három hónapra, 2 milliárd lej költségvetéssel.
- A kompenzáció mérsékelt hatást gyakorol, és továbbra is árszabályozási kockázatokat hordoz.
Az üzemanyagárak Romániában jelentős mértékben emelkedtek: 2022-ben szinte megduplázódtak, és a rövid távú kilátások sem ígéretesek. A petro-kőolajipari ágazat elemzői szerint a benzin és a dízel ára elérheti a 11 lej/liter szintet, és csak a jövő év elején várható a stabilizáció. Ez a helyzet arra ösztönözte a hatóságokat, hogy megtalálják a lakosságra háruló terhet mérséklő megoldásokat.
Ez a helyzet arra késztette a hatóságokat, hogy megoldásokat találjanak a lakosságra háruló hatás enyhítésére.
A szomszédos országokban alkalmazott üzemanyagár plafonozási modellje
Magyarország volt az élharcos abban, hogy Közép- és Kelet-Európában bevezesse az üzemanyagárak plafonozását. A kezdeti modell minden fogyasztó számára alacsony árakhoz való hozzáférést tett lehetővé, azonban ez arbitrázsi lehetőségeket teremtett a szomszédos országok lakosai számára. A határ menti régiók hatalmas külföldi üzemanyagfogyasztói áramlása arra késztette a magyar kormányt, hogy módosítsa a jogszabályokat, és korlátozza a plafonozás előnyét kizárólag a magyar állampolgárok számára.
A Szociáldemokrata Párt javaslatai az üzemanyagárak plafonozására
A Szociáldemokrata Párt nemrég benyújtott a parlamentbe egy jogszabályi javaslatot az üzemanyagárak plafonozására. A kezdeti változat fix plafont, 7,50 lej/literet írt elő, amely jelentős előnyt adott volna a fogyasztóknak. Azonban ez a kezdeményezés nem kapta meg a kormánykoalíció támogatását, mert költségesnek és a piac stabilitásának torzulásához vezetőnek minősítették.
A kormány által javasolt kompenzációs megoldás
A miniszterelnök Nicolae Ciucă egy eltérő megközelítést választott, amely a plafonozás helyett kompenzációs rendszerre épít. A jóváhagyott séma 0,50 lej/liter csökkentést ír elő a végső áron, a következőképp osztva:
- 0,25 lej/litert a benzin és dízel üzemanyagokat forgalmazó magánvállalatok viselnek
- 0,25 lej/liter állami költségvetésből fedezendő
A költségvetési összeg 3 hónapra van tervezve, 2 milliárd lej költségvetési kerettel. Ez az összeg jelentős fiskális erőfeszítés, de felvet kérdéseket a hosszú távú hatékonyságát illetően.
Kritikusok és korlátok a kompenzációs intézkedésnél
A fogyasztókra gyakorolt korlátozott hatás
A 0,50 lej/liter kompenzáció bár értékelhető, a jelentős árnövekedésekhez képest mérsékelt csökkenést jelent. Egy 50 literes tankolásnál a megtakarítás mindössze 25 lej, ami nem jelentősen módosítja egy átlagos vezető havi kiadásait.
A jövőbeli árak feletti kontroll hiánya
Az olajipari vállalatok továbbra is szabadon állíthatják az árakat a piaci feltételek függvényében. A plafonozó mechanizmus hiányában nő a kockázat, hogy a vállalatok növeljék az árakat, hogy kompenzálják a kedvezményrészüket, gyakorlatilag érvénytelenítve a fogyasztók előnyét.
Külső tényezőktől való függés
A jelenlegi geopolitikai helyzet, különösen Ukrajna konfliktusa és Oroszország elleni szankciók továbbra is nyomást gyakorolnak az európai energia piacra. Míg az Európai Unió nem talál stabil alternatív nyersolaj-forrásokat, az árak volatilitása fennmarad. Régióban kiéleződő feszültségek további árnövekedést okozhatnak a hordónkénti olajban, súlyosbítva a jelenlegi problémákat.
Perspektívák és alternatív megoldások
A szakértők szerint többet kellett volna tenni a fogyasztók valódi védelme érdekében:
- Valódi ideiglenes plafon – Egy adott időre érvényes piaci maximum ár
- Adók és illetékek csökkentése – A végső ár mérséklése érdekében
- Közvetlen támogatások a rászoruló kategóriák számára
- Energiahatékonyságba történő beruházások
Következtetés
A kormány által elfogadott kompenzációs intézkedés első lépés a probléma elismerésében, de úgy tűnik, hogy nem nyújt valódi segítséget a fogyasztóknak. A 0,50 lej/liter kompenzáció gyorsan ki is vonható az árak emelkedése által, és csak ideiglenes megoldást jelent, amely nem kezeli a válság szerkezeti okait.
A jelenlegi gazdasági és geopolitikai bizonytalanságok közepette a polgároktól konkrét és fenntartható intézkedéseket várnak a hatóságoktól, nem pedig palliációkat. Ha nincs hosszú távú stratégia az energiaforrások diverzifikálására, az alternatívákba történő beruházásokra és egy átlátható árfelügyeleti mechanizmusra, a román sofőrök helyzete továbbra is bizonytalan marad. A következő hónapok döntőek lesznek annak megállapítására, hogy a jelenlegi modell ki tud-e terjeszkedni, vagy szükség van-e egy teljes reformra a kormányzati megközelítésben ebben a válságban.
