- Az üzemanyagár plafonozása hosszú távon nem oldja meg a gazdasági problémákat.
- Kormányzati beavatkozás: adók csökkentése vagy gyártói árak nyomása.
- Hosszú távú szubvenciók nem jók; költségvetést és gazdaságot terhelnek.
- A gazdaságnak alkalmazkodnia kell: megújuló energia és energiahatékonyság növelése.
Az üzemanyagárak plafonozása a közlekedéssel kapcsolatos kiadások csökkentésének egyszerű megoldásának tűnik sok román számára. Azonban a valóság sokkal összetettebb, és a magyar példát mutatja, hogy ilyen intézkedések gyakran éppen az ellenkező hatást érik el. Theodor Stolojan, a PNL korábbi vezetője és Románia volt miniszterelnöke, felhívja a figyelmet a hosszú távú következményekre.
Az alábbi elemzés a tényekre és a gazdasági összefüggésekre világít rá, és felvázolja, miért lehet jobb inkább a gazdaság alkalmazkodása és az energiahatékonyság erősítése.
A magyar tapasztalat az üzemanyagár plafonozásáról
Hat hónappal azután, hogy Magyarország bevezette az üzemanyagárak plafonozását, a hatások nem a várt módon jelentkeznek. A gyors megoldásnak tűnő intézkedés gazdasági terhet jelentett. Még a MOL, a magyar olajvállalat is jelezte nehézségeket a hosszú távú fenntartásban.
Romániában, ahol a legtöbb termék és szolgáltatás ára közvetlenül függ az üzemanyag-költségektől, a hasonló intézkedések iránti nyomás óriási. Azonban a román hatóságoknak nincs sok életképes opció a probléma megoldására.
Az állam hogyan léphet közbe az üzemanyagáraknál
Theodor Stolojan az alábbi két fő úton látja a kormányzati beavatkozás lehetőségeit:
1. Adók csökkentése: jövedéki adó és ÁFA
A jövedéki adók és az ÁFA csökkentése alacsonyabb fogyasztói árakat eredményezne, de jelentős bevételkieséssel járna a költségvetésben, különösen olyan időszakban, amikor Románia már jelentős hiánnyal és magas kamatlábakkal néz szembe.
2. A gyártó eladási árának csökkentése
Ez a variáció sokkal problémásabb. Románia körülbelül a kőolaj-szükségletének háromnegyedét importálja. Ha az állam kényszerítené a gyártókat és importőröket, hogy az árakat a költség alatti szinten adják, ezek csökkenthetnék vagy akár meg is állíthatnák az importokat. Senki sem kötelezhet magáncéget, hogy veszteségben adjon el, és ennek következményei totális káosz lennének a piacon.
Miért nem megoldás a hosszú távú szubvenciók
“Én egyáltalán nem adnék rá” – mondja határozottan Stolojan a Romániában bevezetett 50 bani literenkénti kompenzációról. „Nem lehet a teljes gazdaságot, az egész népességet támogatni. És ez nem jó.”
Az egykori miniszterelnök központi érve az, hogy nem áll fenn ideiglenes áremelkedés. Két évvel ezelőtt a nyersolaj hordója 44–45 dollárba került. Ma az árak körülbelül 100 dollár körül mozognak. Ez az új gazdasági realitás, amelyet Romániának el kell fogadnia és nem zárhatja ki.
A gazdaság alkalmazkodása az új árszínvonalhoz
A problémát elkerülő vagy ideiglenes megoldások helyett a gazdaságnak meg kell tanulnia alkalmazkodni ehhez az új valósághoz. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Megújuló energiára való átállás
“Ha megnézed, még a falvakban is láthatod, hogy az emberek elkezdték napelemeket telepíteni a házaikra. Tökéletes. Ez a helyes intézkedés” – jegyzi meg Stolojan. A fosszilis tüzelőanyagok támogatásának helyett az államnak az európai forrásokat kellene teljes egészében a napelemek telepítésének finanszírozására fordítania minden olyan háztartás számára, aki ezt szeretné. Ez egy helyes lépés, amely összhangban van a gazdaság zöldre váltásának generalitásával.
Energiahatékonyságba történő beruházások
Hosszú távon Romániának beruházásokat kell végrehajtania az alábbi területeken:
- Hatékonyabb fűtési rendszerek
- Épületek hőszigetelése
- Villamosított tömegközlekedés
- Elektromos járművek infrastruktúrája
- Ipari üzemanyag-megtakarítási technológiák
Választási kontextus és politikai nyomás
Stolojan nem habozik a hasonló intézkedéseket más országokból választási manővereknek minősíteni. „Láttátok, mit tett Orbán Viktor Magyarországon. Lefagyasztotta az árakat, mert voltak választások, és a plafonozás ott maradt. Most a MOL jön és azt mondja: ‘Barátok, ezt már nem bírjuk a plafonozással’.”
Ahogy Románia közeledik a választási időszakhoz, nő a gyors megoldások ígéretének kísértése. Azonban a politikai felelősségnek kellene felülkerekednie a rövid távú választási haszonszerzésen.
Románia és más európai országok közötti különbségek
Románia helyzete eltérő több okból, például:
- Költségvetési hiány: Romániának már most is jelentős hiánya van, és nincs mozgástér a széleskörű szubvenciókra.
- Kölcsönök kamata: Nem az eurózóna részeként Románia sokkal magasabb kamatokkal finanszírozza adósságát mind a külső, mind a belső piacokon.
- Importfüggőség: A kőolaj és kőolaj-termékek körülbelül 75%-át importálják, így a belső piacot erősen befolyásolják a nemzetközi árfolyamok és volatilitás.
Mi történik, ha a nyersolaj ára csökken
“Most a hordónyi nyersolaj ára csökkent, és elvileg látnunk kellene a kutaknál is a csökkenést, de nem ezt tapasztaljuk, mert a cégek csak számolnak: jó, csökkent, de újra nőni fog. Akkor minek is kapkodni a plafonozással?” A dinamika azt mutatja, hogy a piac nem mindig tükrözi az árváltozásokat azonnal, és a mesterséges plafonozás nem oldja meg a strukturális problémákat.
Következtetés: gazdasági realitás kontra politikai populizmus
Sociai értelemben érthető a gyors intézkedések iránti nyomás, de a gazdasági elemzés azt mutatja, hogy az üzemanyagár plafonozása nem fenntartható megoldás. A problémát inkább átalakítással és energiahatékonysággal kell kezelni, nem pedig ideiglenes szubvenciókkal. Romániának érdemesebb lenne a következőkbe befektetnie:
- Megújuló energiaforrásokra való átállás
- Energiahatékonyság növelése
- Importált fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése
- Politikai stabilitás a zóna euróhoz való csatlakozása érdekében
Hosszú távon ezek a beruházások sokkal nagyobb energiabiztonságot nyújtanak, mint bármilyen ideiglenes árplafon. A magyarországi tanulság egyértelmű: a választási ígéretekre épülő árplafonok több problémát okoznak, mint amennyit megoldanak.
