- Dízel nagyobb energiasűrűség és hatékonyság miatt jobb üzemanyag-hatékonyságot ad
- Ezért dízel motor nehéz haszonjárművekhez, benzin pedig kisvárosi autókhoz ajánlott
- A finomítás során benzin 5–12 szénatomos láncokból, dízel 12+ szénatomúkból készül
- Dízel motorok gyakran alacsonyabb CO2-kibocsátást tesznek ki
A motorin és a benzin a két fő típusú üzemanyag, amelyet a legtöbb jármű esetében találkozunk az utakon. Az elektromos autók gyorsan teret nyernek, de még sok időbe telik, mire megközelítik a belső égésű motorral működő járművek számát. Ma a benzin és a dízel közötti különbségekről beszélünk.
A dízel és a hagyományos benzin egyaránt kőolajból készül, de a pontos finomítási módszerek eltérnek. Alapvetően a dízel könnyebben finomítható, mint a benzin, azonban több szennyező anyagot tartalmaz, amelyeket el kell távolítani, hogy elérje a benzin kibocsátási szintjét.
Literenként a dízel több energiát tartalmaz, mint a benzin, és a jármű motorjának égési folyamata hatékonyabb, ami magasabb üzemanyag-hatékonyságot és alacsonyabb CO2-kibocsátást eredményez dízel használata esetén. Ezért a dízelmotorokat a nehéz haszonjárművekhez ajánlják, míg a benzinmotorokat a kisvárosi autókhoz.
Dízelmotorok és benzinmotorok
Az égési folyamatot és a motor működésének általános elvét tekintve a dízelmotor akár 40%-kal is hatékonyabb lehet, mint egy azonos teljesítményű szikragyújtású benzinmotor, különösen az új “alacsony” kompressziójú dízelmotorok esetében.
A dízel üzemanyag fűtőértéke körülbelül 45,5 MJ/kg (megajoule per kilogramm), ami kicsit alacsonyabb, mint a benziné, ami 45,8 MJ/kg. A dízel azonban sűrűbb, mint a benzin, és körülbelül 15%-kal több energiát tartalmaz térfogatra vetítve (körülbelül 36,9 MJ/liter szemben a 33,7 MJ/literrel).
Figyelembe véve az energiasűrűség különbségét, a dízelmotor összhatékonysága így is körülbelül 20%-kal magasabb, mint a benzinmotoré, annak ellenére, hogy a dízelmotor is nehezebb. Egy 1 literes üzemanyag-fogyasztás 100 km-enként körülbelül 26,5 g CO2/km-t jelent dízel esetén és 23 g CO2/km-t benzin esetén, az üzemanyag pontos összetételétől függően.
Benzin kontra dízel: a finomítási folyamat
A nyersolaj több száz különböző szénhidrogén-típust tartalmaz vegyesen, és a nyersolaj származási helye alapján különböző szennyeződéseket. Benzin, dízel vagy bármilyen más kőolaj alapú termék előállításához a szénhidrogéneket szét kell választani valamilyen finomítási eljárással.
A szénhidrogén láncok eltérő hosszúságúak, és minél hosszabb a lánc, annál magasabb a forráspontjuk, így mindegyiket szét lehet választani egy frakcionált desztillációs folyamat során. A folyamat során a kőolajat egy desztilláló oszlopban melegítik, és a különböző szénhidrogén láncokat gőzként elkülönítik az adott hőmérsékletükön, majd újra-kondenzálják.
A benzin 5 és 12 szénatomos láncú alkánok és cikloalkánok keverékéből áll, amelyek 40 °C és 205 °C között forrnak. A dízel viszont 12 vagy több szénatomú alkánokból épül fel, amelyek forráspontja 250 °C és 350 °C között van.
Desztillálás után különféle technikákkal alakíthatunk át bizonyos frakciókat másokká:
- a repesztés, amely a nagy szénhidrogén láncokat kisebbekre bontja
- az egyesítés, amely a kisebb szénhidrogén-láncokat kombinálja nagyobbakká
- az átalakítás, amely különböző izoméreket rendez át a kívánt szénhidrogének eléréséhez
Ez például lehetővé teszi a finomító számára, hogy a gázolajat benzinné alakítsa, attól függően, hogy milyen benzinre van igény. A finomítók különböző frakciókat (kezelt, kezeletlen) is kombinálnak keverékekké a kívánt termékek előállításához. Például különböző szénhidrogén láncok keverékei különböző oktánszámú benzineket hozhatnak létre.
